The land of fire and ice…

…avagy mit mond az izlandi béka ha átmegy rajta az úthenger?

*Megfejtés a cikk végén.

Nagyon észak, nagyon hideg, nagyon sötét, nagyon vadregényes,
árulnak ablaktörlő lapátot és legalább még egyszer vissza kell jönni:
Izland a nyugalom szigete.

Első nap…(…palnak nevezett néhány óra) – 2019/12/26

Tisztelt Hölgyeim, Uraim és Vaskohászok!

A gépünk ezúttal Ferihegyről indult, így az autóKa-t a jól bevált vecsési parkolóban hagytuk, majd a reptéren reggeli kávé, szendvics, miegymás után take-off.

(Állítólag Csepel jobb hely és oda kellett volna mennünk nyaralni kedves ismerőseink szerint, de *** SPOILER ALERT *** szerencsére nem lett igazuk.) 

Helyi idő szerint 10:45-kor sikeresen leszállottunk A320 NEO gépünkkel Reykjavík (Keflavík) repterén. Az út meglepően kényelmes volt. A zsír új Airbus esetében elégedetten konstatáltuk, hogy a székek áttervezésével a háttámla „vékonyabb” lett, így több lábtér jut az utasoknak.

Pacsi az ötletgazdának.

Leszállás után (csak kézipoggyász volt) a bérautós cég sofőrje a terminálon belül mászkált fel-alá egy Pr*car táblával és innen vitt el minket kisbusszal a 10 percre lévő telephelyre.

Az ügyintézés pillanatok alatt megvolt. A pozitívumok listáját itt nagyjából be is fejeztük.

Először is, ránk akartak sózni valami fullos homokvihar biztosítást (nem vicc) annyiért, amennyi az egész kocsi bérlés lett volna. Na persze…

Másodszor megkaptuk a kocsit, aminek gyakorlatilag nem volt ép eleme (kavicsfelverődés minden 5 cm-en), természetesen a szerződésen csak két rész volt bejelölve.
Erre a válasz: Nyugi, ha gond van, majd megmutatod a fényképeket oszt’ jóvan. Naneeee…
Erősködtünk, mire csak bekarikázta a nagyobb horpadásokat is és megkaptuk a pöcsétet.

Az már csak hab a tortán, hogy még Tenerifén is adnak jégkaparót a bérautókhoz, de Izlandon télen úgy tűnik ezt nem tartotta indokoltnak a cég.

Minden kész, kalandra fel felszólítással nekivágtunk a sziget meghódításának.

Reykjavík-ra csak pár óra jutott világosban, tudni illik, a nap 11:30-kor kelt fel, 15:30-kor, pedig már le is ment.

A sok turista ellenére a város nyugodt, csendes és inkább emlékeztet egy kis halászfalura, mint fővárosra. Sétáltunk, nézelődtünk, meglátogattuk a “Gauss-görbe” templomot, majd feltűnt a Lebowski bar homlokzatán hívogatóan világító cégér.
Nem lehetett ellenállni…

Fjordok, gleccserek, foss-ok – 2019/12/27

Reggel vaksötétben (9:00), szakadó esőben majdnem elindultunk cirka 127 km-es kis túránkra, Vík-be.

Látási viszony = nulla / zéró / nyema.

A nehézséget az képezte, hogy a bérKiához kapott szegecses gumikra fordított kiadást, valószínűleg az ablaktörlő lapátok költségével kellett kompenzálni, ugyanis utóbbi nem volt része a verdának.

Fejvakarás. Mi legyen? Vigyük vissza? Azzal bukunk egy napot a vakációból (még ha csak pár óráig is van világos). Vegyünk? Milyen idióta költ egy bérautóra?
Solution: Veszünk otthonra a Ka-ra, előbb-utóbb úgyis kell, aztán kölcsönadjuk pár napra a Kia-nak. Mindenki boldog (a bérautós cég meg lépjen LEGO-ra meztélláb).

Reykjavík-ból a déli oldalon kelet felé, vettük az irányt a Seljalandsfoss, Skógafoss vízeséseken keresztül egészen Vík, fekete homokos partjáig. Visszafelé túrázunk egy keveset a Sólheimajökull gleccser tövénél, majd sötétedés után indultunk vissza a fővárosba.

A sziget déli része gyönyörű, reméltük, hogy a többi sem hasonlít Csepelre.

Note: A kocsi hangrendszere úgy szól, mint egy lengyelpiacos wókmen ’92-ben, csak nem olyan hangos.

Tüzesvíz a föld alól – 2019/12/28

Délelőtt némi autókázás és némi túrázás után kicsit elázva, kicsit átfagyva megérkeztünk  “A” Geysir-hez (mert ugyebár erről nevezték el az összeset), ahol a körülmények ellenére három kitörést is megvártunk.
Jóval kisebb pöffentésre számítottunk, de van amelyik 20-25 m magasra is felcsapott.
Aki teheti mindenképpen iktassa be az itinerbe, megéri.

Vettünk fel mi is videót, de íme egy fokkal szofisztikáltabb prezentáció a belassult kollégáktól:

Ezen élmények után ismét vízeséseltünk egyet (ezúttal Gullfoss), majd a nagy törésvonalat (Þingvellir) látogattuk meg. Utóbbiról, tektonikai szempontból azt érdemes tudni, hogy itt húzódik az Eurázsiai és Észak-Amerikai lemezek találkozási vonala, tehát aznap geológiai értelemben jártunk Észak-Amerikában is.

Esti levezetésképpen – a fényszennyezést elkerülendő – kimentünk a világ holdkóros pömpölőjére (A Kontinensek közötti hídhoz), ahol is három órát álltunk a csillagos pusztaság közepén északi fényre várva… Unfortunately hiába!

Cserébe még egy busznyi kínai középiskolás is kiözönlött, hogy boldogítsanak minket.
Hogy áldja meg őket szent Wendelinus a tudjukkik védszentje! 

Note: Ha valaki le szeretné fényképezni a sarki fényt, az készüljön egy rendes fényképezőgéppel, állvánnyal, egy nagy fényerejű (min f2.8) nagy látószögű objektívvel, egy jó nagy adag türelemmel és némi meleg ruhával.
Javasolt még feltelepíteni néhány Aurora-figyelő programot a telefonra és folyamatosan ellenőrizni az időjárást. Itt találtok rá pár linket.

Note 2.: Így, hogy már három napja új ablaktörlő tulajdonosok voltunk, viszonylag sokat láthattunk Izlandból. Tényleg egyre kevésbé hasonlít Csepel-re.

Hull a hó és hózik – 2019/12/29

Ma reggel elindultunk: figyeljéé’ a Barnafossar 🙂 vízeséshez…. Nem csak a neve sz*r, az út is az volt odafele. Az emelt alvázú 4×4-es terepjárók és pickup-ok között mókásan mutattunk a kis töki bérautóval. 🙂 Az utakat nem takarítják, csak mindenki felcsapja a szöges gumit oszt’ hajrá.
Ez nyilván az aszfalton is meglátszik.

Visszafelé beugrottunk egy nagyteszkó méretű boltba elemózsiát vételezni: Nagyon más világ.
A választék olyan, mint ‘86-ban a Skálában, csak ezt most pozitívumként éltük meg.
Ha kecsap kell, akkor odamész a polchoz és leveszed A * nagybetűvel * kecsapot. Nincs harmincféle fűszerezés, nincs túlfogyasztás, szemét gyártás, pazarlás, semmi. Mindenből van egy márka és kész.
5 csillag a zöldektől.

Vacsora után ismét beültünk egy sörözőbe és bőszen figyeltünk a naptevékenységet, ugyanis az ég kitisztult és a sarki fény vadászatot nem illik ilyen könnyen feladni.
Bizony elkopott néhány korsó mire kiderül, hogy ma sem lesz semmi.

Note: Az ablaktörlő köszöni szépen, jól érzi magát a kis Kia Shitbox-on.

Inverz Wim Hof-módszer – 2019/12/30

Mint az köztudott (…á la Safranek), Izlandon bárhol eldobnak egy követ, lefúrnak egy lyukat és tuti termálvíz jön fel (rosszabb esetben láva). Emiatt nem sokat kell költeni fűtésszámlára.

Néha az is előferdül, hogy fúrni sem kell, csak jön az áldás magától.

Környezettudatos utazóként azon remek ötletünk támadt, hogy – meglovagolva ezt a lehetőséget – spórolunk a meleg vízzel így csökkentve a turizmus által okozott carbon footprint mértékét.

Google-ön böngészve, találtunk egy kis fürdőhelyet fent a hegyekben, ami egy másfél órás túrával elérhető, ráadásul ingyenes (a parkoló is). Utóbbi azért fontos a magyar pénztárcának, mert itt a fizetős fürdők átszámolva olyan 30 000 jó magyar forintba fájnak fejenként.

A forrásnál még lobogott a víz (körbe is van kerítve, hátha valaki pont fizika óráról hiányzott ötödikben), de a patak folyás irányában nyilván egyre hidegebb.

Kimondhatjuk, hogy számunkra ez volt az egész hét fénypontja. Nagyon nagy élmény -3°C-ban egy patakban pancsolni, majd felöltözés előtt a patakparton száradni egy keveset.

Utolsó este lévén még meglátogattuk Lebowski bácsit és levezettük a fáradalmakat néhány korsó Gull (ejtsd: Güll) kíséretében.

Különös szilveszter – 2019/12/31

Reggel összepakoltunk és elindultunk leadni a kocsit.

Mivel időközben utána olvastunk az értékelések között, hogy a cég szeret mindenkit lehúzni ahol csak lehet, így a leadáskor elhúztuk az orruk előtt a mézesmadzagot, miszerint “tavasszal jönnénk vissza két hónapra és kellene majd egy 4×4, nem-e tudjuk megoldani okosba’ Rentalcars nélkül hogy mindenkinek jó legyen”. A kolléga először egyből elkezdett problémázni, hogy nincs tele a tank (3 perce tankoltuk torokig…), de a mézesmadzag úgy néz ki bevált, mert túllépett a mi átverésünkön és egyből kaptunk egy email címet, ahol majd tudunk kérni egyéni ajánlatot. 🙂
Na persze. Csókoltatjuk a Pr*car vezetőségét egy nulla csillagos Google értékeléssel.

Epilógus – 2020/01/02

Az ablaktörlő beköltözött a Mazda anyós oldalára, mert mint kiderült, a Ka-ra túl hosszú. 🙂

Ennyi volt a móka mára, bezár Miki mókatára.
Visszatértünk a bányába, a következő kaland alkalmával ismét jelentkezünk.
Addig is boldog új évet minden kedves és kedvetlen olvasónak.

*Björk!

​