Létezik olyan ember a világon, aki ne gyönyörködött volna egy egy ausztráliai illetve új-zélandi fényképben? A helyzet az, hogy a mi bakancslistánkon is régóta előkelő helyen szerepel mindkét ország, ellenben ez a cikk nem erről fog szólni.
Tervezgetés közben találtunk egy kihagyhatatlan jegyet Tajpejen keresztül Denpasarba, így az ausztrál körút még várat magára.
Selamat pagi mindenkinek, kezdődik a nagy móka:
- Kocsival Bécs (utólag is köszönjük a BandiTravel™ munkatársainak a közreműködést)
- EVA Air: Bécs → Taipei, Taiwan (baráti 12 órás út)
- Pár óra pihi a reptéren
- EVA Air: Taipei → Denpasar, Bali (5 óra levezetésnek)
A bélpoklos olvasóinknak az út étkezésekkel demonstrálva:
Reggeli, uzsonna, vacsi kimaradt, majd ebéd után reggeli, végül érkezés 17:00-kor Indonéziába 🙂
A tizenkét órás Bécs -Tajvan etap elég hosszúnak bizonyult, bár szerencsére az EVA Air nem fukarkodott az ellátmánnyal, természetesen volt ingyen sör és média központ, úgyhogy mozi-maratont tartottunk.
Taiwan-ban töltött pár órába első körben, csak egy kávé és egy kis bóklászás fért bele.
Az EVA Air-ről illik tudni, hogy agymenésükben a flotta néhány példányát a Sanrio / HelloKitty figurákkal dekorálták ki és a csatlakozásnál sikerült kifogni az egyik ilyen gépet: A sörös pohártól kezdve a budi papíron, biztonsági tájékoztatón keresztül még a róka-zacskó is macskás volt 🙂
Röpke 5 óra elteltével a szemünk elé tárultak a dzsungelek és a rizsföldek.
Hello Bali!
Landolás után az első utunk a pénzváltóhoz vezetett. Itthonról USA dollárral készültünk (Indonéz rúpiát egyetlen helyen lehet beszerezni, valahol Pesten), így még a terminálban váltottunk valutát, és hopp! Egy csapásra multimilliomosok lettünk.
Higgyétek el; ennyi nullát végig számolni embert próbáló feladat.
A fent említett cégeknél az árfolyam valamivel rosszabb, mint a maszekoknál, viszont utóbbiaknál előfordulhat, hogy megpróbálnak átverni. Az országban nagy a szegénység és a hülye turista nekik egyet jelent a két lábon járó pénztárcával, nem csoda, hogy sumákolással próbálkoznak.
EBBŐL KIFOLYÓLAG AZ ELSŐ SZABÁLY BALIN:
Ha mondanak bárhol egy árat (tényleg bárhol) nyugodtan lehet minimum kettővel, de inkább hárommal osztani és még így is megéri nekik.
Visszatérve a történethez: Az egyszerűség kedvéért még itthonról foglaltunk taxit a neten, mondván, hogy 17 óra repülés után már ezen ne kelljen aggódni. Az email-es visszaigazolás alapján feltételeztük, hogy majd ott vár egy sofőr valami beazonosítható táblával mint a filmekben: Így is volt, eltekintve attól, hogy “egy” és “beazonosítható”.
Vagy ezer helyi kisvállalkozó integetett mindenféle papírokkal, cetlikkel, táblákkal, de 20 perc fel-alá járkálás után konstatáltuk, hogy ez bizony veszett fejsze nyele.
Amivel át is térhetünk a következő szabályra…
A MÁSODIK SZABÁLY BALIN:
Ha valaki ide tervezi a nyaralást, készüljön rá, hogy a helyiek ”kényelmesen” állnak hozzá mindenhez. Ez azt is magába foglalja, hogy tökéletesen leszarja a taxis, hogy te nem találod, mert Ő egy padon sziesztázik a reptér mellett, telefont nyomkodva 🙂
Túllendülve a transzfer problémán, kerestünk egy szabad taxit, aki már villogtatta is a laminált táblázatát, hogy hova, mi, mennyibe kerül: ez alapján a fuvarunkat 980 000 rúpiára (igen, stimmel a helyiérték) tartotta, ami kb. 20 000 Ft-nak felel meg. Bő két óra út / fizetőkapu / ~60 km… Hatályba lépett az első szabály:
Nanemáöcsém… Tamás mondja 500k, Taxis mondja mondja 850k, Tamás mondja 500k, Taxis mondja 550k. Ebben meg is egyeztünk.
A kocsiba pattanva örültünk mint majom a farkának… ÉÉÉS SIMÁN LEHÚZTAK: az utolsó nap amikor a szállodából hívtak nekünk taxit 350k-ért jártuk meg ugyanezt az utat a másik irányba úgy, hogy valószínűleg ott még a recepciós markába is csurrant egy kis kókusztejre-való. 😀
Utólag átgondolva a valós ár egy helyinek kb 200-250k IDR lett volna.
Note:
Mindig csak pár százezer IDR-t tartsunk elöl, a többit a táska mélyén elrejtve. Nem kell lopástól tartani, de ha alkudozás előtt látják mennyi pénz van nálunk, akkor még magasabb lesz az induló licit.
A szállásra megérkezve kellemeset csalódtunk.
Bejelentkezés után végigkísértek egy gyönyörű dzsungel-szerű kerten a saját kis rezidenciánkig.
Az ajtón volt egy lakat jelzésképpen, amit még így is kb. 40 cm-re lehetett nyitni. A recepción jeleztük a problémát, mire kedves mosoly kíséretében közölte a hölgy, hogy itt nem szokás lopni, mert balszerencsét hoz. No para.
A képek magukért beszélnek, bátran tudjuk ajánlani bárkinek (nem szponzorált hirdetés :))
A figyelmesebb olvasóknak feltűnhet a képeken, hogy a vizes blokk elég szellős. Igen; tényleg a szabadban van és igen; ha lenne hó, télen beesne.
Értelmet nyert “ki kell mennem a mosdóba” kifejezés 🙂
Este két sör, pihi.
Ubud
Ubud központja nagyjából 20-30 perc sétára volt a szállástól, így reggeli után a nyakunkba vettük a várost.
Első benyomásra az emberek nagyon kedvesek, sokan az utcán megszólítanak, tanácsokat adnak a látnivalók kapcsán, de ahogy korábban is szerepelt, nem éppen futó idegbolondok.
Vannak, akik még Budapestet is ismerik, ha mondod, hogy magyar vagy. 🙂
Ami meglepő, hogy még a rizsföldön bogarászó földműves is folyékonyan beszél angolul. Akcentussal, de folyékonyan. Verinájszindíd.
Tamás szokásához híven kb. fél éven át Indonézül tanult a Duolingo-n, aminek természetesen mindenhol nagyon örültek (A cikk végén találtok egy kis nyomtatható útravalót: kérem, köszönöm, jó reggelt, stb.)
A városban sétálva több helyen látni, hogy az épületeknek ugyanúgy nincs fala mint a fürdőszobánknak, ellenben a klíma azért megy bent vagy 16°C-on.
A lakosság nagy része balinéz, így a legelterjedtebb vallás a Hindu. Ebből adódóan minden házban, boltban (vagy akár taxiban), van valamiféle kis oltár, ahol rendszeresen áldozatot ajánlanak fel az Isteneknek (egy kis főtt rizs, egy füstölő, egy kis gyümölcs, egy virág, egy cigaretta ill. ezek kombinációja).
A turista butiksoron ez úgy néz ki, hogy az embernek folyamatosan a lába elé kell nézni, hogy ne tapossa szét a padkára vagy lépcsőre kihelyezett kis adományokat.
Előfordul, hogy a taxiban felhúzott ablaknál, klíma mellett füstöl a műszerfalon a füstölő. 🙂
A helyi közlekedést úgy lehetne jellemezni, hogy egy kaotikus, agresszív, de biztonságos katyvasz. 🙂
Eleve balkéz-szabály érvényes, ami a nem brit forgalomhoz szokott népeknek fejfájást okozhat, de a nagyobb probléma, hogy ezt csak érzésre szokás betartani. A KRESZ táblákra kár volt pénzt költeni, max. az árnyékuknak van haszna a déli napsütésben.
VISZONT: mivel a gyakorlatban nincsenek szabályok, ezért megszokták, hogy figyelni kell a közlekedés többi résztvevőjére.
Ha valaki tüttyög: vége, ha csapatja: akkor is. Az egyetlen megoldás tempósan, határozottan haladni a motorok tömegével.
A dudát mi magyarok ugye köztudottan káromkodásra használjuk, az indonézek viszont jelzésre. Mindent ezzel jeleznek, így folyamatosan dudálnak.
Előznek jobbról / balról: előtte duda.
Kihajt: duda.
Index helyett: duda.
Kiugrik elé egy majom: dudaaaaa…
Az első pár km után simán megszokható az irányított káosz.
Az általános benyomás: Látszik, hogy az országban nincs pénz, de ugyanakkor az is, hogy a lakosságnak minden megvan ami kell és igényük sincs nagyon semmire. Boldogok.
Az igény hiányából adódóan viszont sajnos rettenetesen sok a szemét. Kukát nem látni, és valószínűleg szemétszállítás sincs, a hulladékot egyszerűen kidobják a ház előtt az árokba, majd ha megtelt, eltüzelik. 😦
Ugyanez érvényes a vizes blokkokra is. Ahogy a képen látható a WC a legtöbb helyen a perkátai szőlőhegyen járatos pottyantós szint felé konvergál, így ha valahol rendes mosdót talál az ember, azt érdemes használni is.
A fauna: Néhány óra bolyongás után véletlenül elkeveredtünk egészen a Sacred Monkey Forest nevű majom rezervátumig.
A majmokkal vigyázni kell, mert enyves kezűek és mindenhol ott vannak, a millió kóbor kutya az utcákon csak elsőre félelmetes, nem foglalkoznak az emberekkel, a kisebb tacskó méretű gekkót (Róbertet) a fürdőszobánkban, pedig két nap után már családtagnak tekintettük.…
SCOOTER! Jeáá!
Közlekedés v2.0: Mivel a látnivalók nagy része nem gyalog távra van, így mindenképpen szükség lesz valamiféle járműre. A tömegközlekedés gyakorlatilag felejtős, az autó sok szűk utcában egyszerűen nem fér el. Mivel a biciklizéshez túl meleg volt, így arra a döntésre jutottunk robogóra pattanunk és megnézzük belülről is a közlekedési káoszt.
We can confirm: Igen erős adrenalin termeléssel járó tevékenység.
Így jártuk körbe délnyugat Bali egy részét (Tanah Lot templom és környéke).
40 km légvonalban kb 1 óra. Csirkét, kutyát, gyíkot kergettünk fejenként 8.89 tokiói lóerővel a populárénk alatt.
Note #1:
Aki ennél bátortalanabb, azt majdnem minden utcasarkon meg fogják állítani, hogy “Taxi?”. Ez a legtöbb esetben nem autós, hanem robogó hátsó üléses fuvart jelent, magyar pénztárcának nevetséges összegért. Ne dőljetek be az első ajánlatnak, tessék nyugodtan harmadolni.
Note #2:
Átlag 50k-140k IDR (4-10 USD) körül lehet robogót bérelni egy napra. Utcasarkon olcsóbb, hivatalos cégtől neten foglalva biztonságosabb és akár az ajtóhoz hozzák / viszik utánfutón. Indulás előtt egyik esetben se felejtsük el lefényképezni az ÖSSZES karcot, sérülést, mert leadáskor tuti megpróbálnak majd lerántani.
Note #3:
Mivel a rendőri fizetés itt is szégyenletes, így számíthatunk “közúti ellenőrzésre”. Nemzetközi jogsi legyen nálunk és a szabályok hiányának ellenére tartsunk be minden szabályt. Index, bukósisak és társai. A készpénz nagy részét ne a jogosítvány mellet tartsuk, mert így vérszemet kap a Szerv. Legyen mellette ~800 Ft-nak megfelelő rúpia. Ha megállít és meg akar büntetni, fizessük ki a pár száz forintot, oszt jóvan.
bst
Mivel utolsó információink szerint a legközelebbi gulyásozó Gyulán van, így – mint mindig – igyekeztünk most is helyi ételeket fogyasztani. Főleg rizs alapú a konyha, de hál’ Istennek húsokkal tálalva. Minden édes és kicsit, vagy nagyon csípős. ☺️
Fürcsi
A következő napon kiruccantunk fürdeni a Blue Lagoon Beach-re, ami bő egy óra robogóval.
Minden 40 km és minden egy óra Ubudtól. Nem sokat kell szorobánozni a menetidőkkel. 🙂
A kikötő környékén leraktuk a gépsárkányokat és gyalog mentünk először fel a hegyre, majd le a strandra (a strand felett közvetlen lehúzós… izé fizetős a parkolás).
Kicsit benéztünk egy kereszteződést, így véletlenül belefutottunk valami vallási fesztiválba is. 🙂
A strandra leérve: a víz tiszta, a part homokos, a sodrás iszonyat. Úszni sokszor esélytelen, mert a nyílt vízen elég nagy a teherszállító hajó forgalom és ezek szép nagy hullámokat generálnak.
Ideális öböl ha valaki sznorklizni (talán így írják szép magyarsággal) szeretne. Tele van sziklákkal, korallokkal, viszont kötelezően ajánlott vízicipő használata, ha nem akarjátok szétvagdosni a talpatokat.
Hazafelé megkóstoltuk a civet cica kaka kv-t (alias: luwak). A Chernobyl minisorozat kedvenc főhősét idézve: Nem jó, de nem is tragikus.
A helyi kávét magyarként szokni kell, ugyanis itt púderrá őrlik a kávébabot és simán a bögrébe szórva forrázzák le. A zacc a bögre alján marad (és akár még egy adag vizet rá lehet önteni) amolyan török-kávé szerűen.
A jövőben maradunk a “kotyogósban rotyogtatott csíbófemilinél”, hogy egy – a neve elhallgatását kérő – Facebook hozzászólót idézzünk.
Ezután végre letettük a “mocit”.
A teák, a fiatal kókusz teje és gyümölcslevek után jöhetett a SÖR!
A szálláson megismerkedtünk egy ausztrál nénivel PŐŐŐŐRTHS-ből (fél óra Google keresés után rájöttünk, hogy Perth-öt akart mondani, csak hát az akcentus ugye…), akivel vagy éjfélig beszélgettünk többek között az országban hiánycikknek számító szénsavas vízről.
Bali amúgy az antialkoholisták paradicsoma. Millió különböző ízű, állagú, ismeretlen eredetű gyümölcslevet, teát, üdítőt, gyömbéres lötyit kínálnak általában acélszívószállal (hogy a Jóisten áldja meg Gréta Thunberget!).
Ezek mellé, jobb helyeken még hűtött törlőkendő, és klimatizált budi (nyitott tetővel, hogy Grétának legyen min morogni) is dukál.
Egy tank vodkát legyen szíves…
Reggel tankolni kellett. Ha nem olvasunk utána, hogy itt milyen “benzinkutakat” kell keresni, a büdös jó életben nem találjuk meg. Először is: van sárga és kék benzin (feltételezem kettő-, ill. négyüteműbe való) , másodszor (figyejjé…) Finlandia-s palackból.
Ez az SI mértékegység: 1 vodkás üveg = 1 liter. 🙂
Elvétve vannak rendes benzinkutak is, de ide jellemzően autóval járnak a vendégek.
Mielőtt tankoltok, itt is kérdezzétek meg mennyibe fáj egy liter, mert hasra mondanak árat.
A benzinkúton kb 7000 rúpiával lehet számolni egy litert, a kis háztartási Finlandia neppereknél 8-10000 rúpia a reális.
Tankolás után elindultunk a szállástól – szokásos – 40 km-re lévő Ulun Danu Beratan úszó-templomhoz:
Itt valami komoly balinéz vallási fesztivál volt, brutál tömeggel.
Egy tóban, kisebb szigeteken találhatóak a templomok, tehát a nevükkel ellentétben, jó eséllyel nem is tudnak úszni.
Note: Templom látogatási szabályok for Dummies:
– Nem mászunk fel a szobrokra, szentélyekre.
– Megfelelő ruházat: Minimum a hosszúnadrág és eltakart vállak (a férfiaknak is), de inkább egy sarong (nagy kendő, amit vállon átvetve, illetve “szoknya”-ként viselnek (a férfiak is)). Vizes ruha szintén tilos.
– A hosszú hajat illik összefogni, hogy az esetleg kihullott hajszálak ne maradjanak a templomban, ugyanis tilos bármit szent helyen hagyni.
– Vérző sebbel tilos belépni (hölgyek ciklusa is ide tartozik), mert ez tisztátalannak számít. Természetesen nem fognak senkit ellenőrizni, de ne legyünk tiszteletlenek.
Ebéd gyanánt az indonéz Káefcé koppintás szolgált, ami a higiéniai állapotoktól eltekintve zseniális.
Hazafelé bementünk egy autentikus kakaó és kávé ültetvénnyel egybekötött luwak farmra cicát nézni, illetve kávékat, teákat kóstolni.
37°C hőmérséklet és 90% páratartalom mellett ajánlom mindenkinek a még lobogó ginzeng után a tűzforró gyömbér teát, kísérőnek némi kávéval.
Frissítő… Ja nem! 🙂
Hajónapló: hatodik nap
Nagyon sok a vulkán errefelé, így célba vettük a Batur hegyet.
Teljesen közelről végül nem sikerült megtekinteni, mert Trixike beparázott a korlát nélküli, salakos hegyi szerpentinektől, miközben jobbról-balról előztek mindenféle teherautókkal és sírva könyörgött Tamáskának, hogy “azonnal forduljunk vissza”.
Cserébe a vissza vezető úton megcsodáltuk a rizsteraszokat (a hivatalos turista látványosság a Tegallalang), majd véletlenül (azt hittük valami vízesés lesz) megint betévedtünk egy kávéfarmra, ahol kölyök civet jószágokat is lehetett abajgatni.
Fényképeztünk balinéz nőket a fejükön kis csomagokkal. A képeken a szolid verzió látható. Bármivel képesek egyensúlyozni, pl. gázpalackkal, vizes ballonnal, akár robogón is (!).
Este elindultunk a belvárosba, hogy keressünk valami új éttermet, de a szállástól pár száz méterre megláttuk, hogy a korábban bevált Sareng Sareng előtt egy malacka forog nyárson, így egyértelművé vált, hogy megtaláltuk a vacsora forrását.
Chill
Az utolsó két napra nem terveztünk nagyobb túrákat, inkább próbáltuk magunkba szívni a sziget hangulatát és – munkatársak abajgatásának eleget téve – igyekeztünk megörökíteni, hogy a déli féltekén merre csavarodik a lefolyóban a víztölcsér. 🙂
A tajvani folytatás közös megegyezés alapján megér egy külön cikket, addig is selamat tinggal mindenkinek…
Egy kis ízelítő:
- Rizsaburger
- Jáde káposzta
- Véradás
- Ebéd a budiban
Bali: Amit NE!
- Drogok: Indonéziában drogbirtoklásért HALÁLBÜNTETÉS jár. Nem vicc. Rehabosoknak van motiváció.
- Tiszteld a vallásukat és mindent ami ezzel jár.
- Próbáljátok meg nem felrúgni a járdán lévő áldozati adományokat (úgysem fog sikerülni).
- Vegyétek le a cipőt (szandált, papucsot), amikor beléptek egy házba vagy templomba (néha egy-egy boltba is). Tudni fogjátok mikor kell, mert a bejáratnál minden tele lesz papucsokkal.
- Ha valaki bemutatkozik és ismerősen cseng a név ne lepődjetek meg. Tíz, azaz 10 balinéz keresztnév van. Wayan, Gede vagy Putu (legidősebb), Made, Kadot, Kadek, Nengah (második legidősebb), Nyoman, Komang (harmadik (hajrá CSOK)) és Ketut (negyedik). Az ötödiknél kezdődik elölről a sorrend. Nem egyszerű email-ben kommunikálni egy név alatt három különböző emberrel 🙂
- A templomokban hagyjatok egy kis adományt. A helyi aprópénz (5-10 Ft-nak megfelelő) is megteszi. A jó karma fontos. 🙂
- A higiéniai körülmények miatt csak a palackozott víz játszik, ha biztosra akartok menni, akkor fogmosáshoz is.
- Bal kézzel nem veszünk el semmit (Láttátok a benzinkutas WC-t, a bal kéz a törlő kéz).
- Ujjal mutogatni nagyon goromba dolog. Itt kézfejjel illik.
- Majmok: Viccesek, aranyosak, meg minden, de a 4 centis szemfogakról ne tessék megfeledkezni.
- Nem mosolygunk a majmokra. Csak a fogakat fogja látni és támadásnak veszi.
- Ha támadnak, akkor azt csoportosan teszik.
- A rezervátumokban vegyétek le a szemüveget / napszemüveget, lógós, csillogós cuccokat, illetve ne vigyetek be semmilyen kaját TÁSKÁBA rejtve se (a rezervátumban mindenfelé törött napszemüvegek és egyéb szétrágott cuccok hevertek a sarkokban).
- A hátizsákok cipzárait valahogyan rögzítsétek, mert tudják hogyan kell kinyitni (mi összefogattuk karabinerrel).
- A rezervátumokban vannak etetőhelyek, ahol etetik a majmokat. Eszetekbe se jusson felvenni a földről a kajájukat, egy jó fotó kedvéért. Az egész falka meg fog támadni.
- Nem kell megijedni, jó eséllyel titeket fognak ugródeszkának használni, ha nincs másik kiszögellés.
- Kutyák: Minden tele van kóbor kutyákkal (ezek igazából inkább vadon élő kutyák). Nem szükséges őket abajgatni, félni sem kell tőlük, hagyjátok őket békén.
- Indonéziában a fej szentnek számít. Soha ne érintsétek meg egy indonéz fejét. Gyerekekét se.
- Éttermek: Az ár általában tartalmazza a borravalót, de természetesen ha megfelelt a szolgáltatás nyugodtan felkerekíthetitek az összeget, de csak módjával.
- Ne menjetek egyedül szörfözni. A hullámok nagyok lehetnek, a sziklák pedig élesek.
- Földrengés: Mivel a környék tele van vulkánokkal, néha előfordul, egy kis rezgés, de nem kell betojni.
- Douglas Adams is megmondta: Ne ess pánikba!
- Épületben nyissátok résnyire az ajtót, mert ha kicsit megrogyik a keret, a csukott ajtót képtelenség lesz kinyitni.
- Tartsátok magatokat távol az ablakoktól.
- Keressetek menedéket az asztal alatt, ajtókeretben, szoba sarkában.
- Ne használjátok a telefont, csak vész esetén, mert a hatóságoknak szükségük lesz minden vonalra, az Insta meg ráér.
- Ne gyújtsatok gyufát vagy villanyt az esetleges gázszivárgás miatt.
- A rengést követően hagyjátok el az épületet.
- Autóval / motorral, húzódjatok félre távol hidaktól, felüljáróktól, stb.
- Időjárás szempontjából a lenti grafikon gyönyörűen mutatja, hogy nagyjából mikor mire kell készülni.
Bali: Amit mindenképpen!
- Igen, az oldal címében benne van hogy sör, de érdemes kipróbálni az ezerféle gyümölcslevet / teát.
- A helyi konyha kötelezően ajánlott, és a turista környékeken magyar pénztárcához mérten is igen olcsó.
- A keskeny / tömött utak miatt autó bérlés felejtős, így marad a robogó, az alkalmi taxi, vagy a fizetett idegenvezető. A tömegközlekedés “vagy jön, vagy nem” alapon kezelendő.
- Papuccsal / szandállal készüljetek.
- Bár szúnyoggal mi nem találkozunk, de az esős évszak után állítólag rengeteg van. Szúnyogriasztót a kinti drogériákban vegyetek, az európait a kis dögök állítólag meg sem érzik.
- Naptejet (>30 faktor) viszont még itthon csomagoljatok, odakint aranyárban mérik.
- Oltások: Hepatitis A+B illetőleg hastífusz.
- És még egyszer: Alkudni kötelező!
(S)öraund the world 
“Macskaszőr van a kávémban… izé… sz@r…” bejegyzéshez egy hozzászólás