A finnugor gyökerek nyomában…

Hyvää iltapäivää mindenkinek!

A szeptemberi norvég kiruccanás nem tántorított el minket az észak meghódításától, így hamar kerestünk (és találtunk) kimondottan jutányos repjegyeket a “világ szauna-fővárosába”.

Az útiterv:

Szfvár – Vecsés (Ka travel)
BUD – Tampere, Ryanair Priority
Tampere – BUD, Ryanair priority
Vecsés – Szfvár (Ka travel)

Landolás (or similar…)

Az esti órákban láttuk meg a gépről Tampere csekély méretekkel rendelkező repterét.
Az idő tiszta volt és a pilóta szinte észrevétlenül tette le az Airbus-t a tükörjéggel borított kifutópályára.
A gép tankönyvbe illően lassított, mire egyszer csak, a repülő hátulja a kifutópálya széle felé kezdett sodródni.
Ezután egy VFTS Ladát meghazudtolva, “kilinccsel előre” folytatta a manővert, majd a tökéletes 180 fokos fordulat után, mintha mi sem történt volna, a leszállással szembeni irányba visszagurult a terminál épületéhez leparkolni.
Beus általában vizet facsar valamelyik kartámlából (vagy a szomszéd kezéből), de itt most tényleg az összes utasnak egyszerre ugrott be a gondolat, hogy “mimmeghalunk”.

Konstatáltuk, hogy a finn-leszállási módszer, kissé sportos…

Helló Tampere!

Lelassult adrenalin termeléssel, kiérve a terminálból, megkerestük a buszmegállót, majd kb. fél óra elteltével megérkezett az utolsó busz, ami bevitt minket a városba.

A szállásunk a buszmegállótól nagyjából 5 perc sétára volt. Ezt a csekély távot 15-20 perc alatt sikerült abszolválni, tudniillik finnék a kifutópályához hasonlóan, a járdákat sem szokták jégteleníteni.

Az utcai jégtánc után, a Forenom Aparthotel-hez érve, lelkesen követtük a bejutási instrukciókat, melyet korábban e-mailben / SMS-ben kaptunk (Tekintve, hogy a munkaerő elég drága a skandinávoknál, amit tudnak, személyzet nélkül oldják meg).
A kódok beírása a bejárati ajtótól, a liften keresztül, a szobáig egy szabadulós játékra emlékeztetett, de itt nem ki, hanem “beszabadulni” kellett.

A fűtés rendben volt, függöny is járt ablakhoz, volt egy mini fürdőszoba, egy még minibb konyha (edényekkel, vízforralóval, kenyérpirítóval, mikróval), viszont a mosogató csapot hiába kerestük. Kis kutakodás után megtaláltuk a mosogatási célra szánt műanyag lavórt. 🙂

Az apartmanunk a legfelső szinten helyezkedett el, egy erkéllyel, pazar kilátással a városra, és a főutcára.

Pyynikki:

Tekintve, hogy előző este későn értünk a városba, még nem volt lehetőségünk élelmiszert vásárolni, ellenben az éjszakai alvás meghozza az ember étvágyát. Felkerestük a tamperei Subway-t (nem, nem a földalatti), és egy jó tonhalas “foot-long” szendviccsel elindítottuk a napot.

Egy kis havas túra következett a közeli hegyekben, a Pyynikki Observation Tower úti céllal. A kilátó aljában van egy hangulatos kis kávézó, ahol mindenféle lokál süteményt is árulnak.
Aki erre jár, kötelező megkóstolni helyi fánkot – munkki – amely nem túl édes, viszont használnak hozzá valami furcsa, számunkra ismeretlen fűszert. Összességében nagyon finom. Cappuccino-t kortyolgattunk mellé, mely igazi felüdülés volt a hidegről betérve.

A természetjárás után, késő délutánra maradt a város felfedezése.

Kiterjedésre Tampere elég aprónak mondható, jellegre az iparváros szó illik rá legjobban. A központi étterem, múzeum szekció egy felújított régi tégla gyárépület komplexum. Gyakorlatilag itt van az élet. Egy csatorna – Tammerkoski – szeli ketté a várost, mely a két szomszédos tavat köti össze. Ezek szintkülönbsége 18, azaz tizennyolc (!) méter, így célszerű volt négy erőművet is felhúzni a kb 2 km-es szakaszra.

A folyó / tópart maga, egyébként szépen kiépített zöldövezet.

A vacsoránkat és az esti sörözést a szállás melletti utcában található Lidl biztosította. Itt a finneknél valamivel olcsóbb árképzésűek a készételek és sörök is, mint Norvégiában. Ami nagyon szimpatikus, az a környezettudatosság (még a sima 0,5 literes PET palack is visszaváltható (50 cent!!!)).

Fagypont…

A szálláson elfogyasztott reggeli, és a lavórban történő mosogatás után a Rauhaniemi erdőt vettük a nyakunkba. Tömegközlekedéssel könnyen elérhető a belvárosból, és kellemes sétákat lehet tenni a friss levegőn. A csúcson található a Tampereen Ursa ry. Observatory csillagvizsgáló, ami érkezésünkkor zárva volt, de világos nappal amúgy sem nyújtott volna nagy élményt.

A hegyről a Näsiselkä tó fele indultuk, olyan céllal, hogy a parton található nyilvános szaunát feltérképezzük, és esetleg igénybe is vegyük.
Pechünkre ez is zárva volt, de elnézve a napi vízhőmérséklet táblát, utólag ezt nem is bántuk annyira. 🙂

Délután magasságában célzottan összefutottunk Tamás egyik immáron nyugdíjas kollégájával, aki – mint előző este kiderült – Tamperétől 15 km-re lakik. Megmutatta a helyi termelői piacot, ahol ettünk vele valami áfonyás sütit, némi kávéval öblítve.

Beszélgetés közben felajánlotta, hogy kísérjük el a másnapi jégkorong meccsre. Ezt az előre lefoglalt programok tudatában udvariasan visszautasítottuk. Sajnos csak itthon tudtuk meg (jégkorong fanatikus ismerősöktől), hogy ez igen nagy marhaság volt; Egyrészt a kedves nyelvrokonaink nem olyan szinten űzik a jégkorongot mint a magyarok a labdarúgást, ráadásul ezekre a meccsekre szinte lehetetlen bejutni és a bérlet is kihalásos alapon öröklődik.

Ez van.

Elbúcsúztunk a neve elhallgatását kérő kollégától (nehogy kihúzza a gyufát a jégkorongbérlet maffiánál), majd a piacról kifordulva, a főutca felé vettük az irányt.
Az eddig tapasztalt skandináv gyakorlattól eltérően hiába volt délután 4 óra, itt sokan már eléggé felöntöttek a garatra. Minden szórakozóhely és kocsma előtt illuminált emberek álldogáltak, énekelgettek. A söröző választék jóval magasabb volt, mint Tromsø-ben, így hamar találtunk egy kedvünkre való kis helyet.
Néhány sör után egy helyi srác is csatlakozott hozzánk.

Note:
A történethez tartozik – nyelvrokonság teóriák ide vagy oda – hogy a finnek kiejtése nagyon hasonló a magyarhoz. Ha perifériából hallgatjuk, olyan mintha valaki magyarul beszélne, csak nem érti az ember. Na, ők pont így vannak velünk. Az utunk során sok idegen fordult oda hozzánk a hasonló akcentus miatt.

…mint ez az életművész srác is. Elmondása szerint valami operatőr féleség, de jelenleg nincs munkája. Azt tervezi, hogy kimegy dolgozni a Norvégiába (ott jobb a fizetés) és 1 évnyi norvég fizetésből, kimaxolna öt-hat évet munka nélkül egy távol-keleti országban.
Vannak itt életcélok, kérem szépen! 🙂

A tartalmas beszélgetésben elszaladt az idő és már sötétben indultunk hazafelé.
A korábbi estéken nem tűnt fel, de errefelé még a panelok sem olyan unalmasak:

Vladimir Ilyich Ulyanov

A reggeli utáni elmaradhatatlan mini-fürdőszobai csap-lavór kombós mosogatás után, nyakunkba vettük a város észak-nyugati részét, Särkänniemi vidámpark úti céllal.

A 9:00-i érkezés kissé korainak bizonyult a pesti nyitvatartási időhöz nem szokott kisvárosi turista számára, így a remélt kalandok előtt maradt időnk meginni egy “hajnali” kávét egy közeli kávézóban.

Maga a vidámpark egy hangulatos, erdős részen, tó mellett fekszik. Van itt csúszdapark, hullámvasút, állatsimogató, trambulin-komplexum, kilátó, mozi, állatkert, vízi-világ. Pechünkre nyáron.

Ami ebből télen jutott, az a fotózkodással egybekötött rénszarvas simogató, az akvárium, illetve a kilátó, ahol tejföl ködben élvezhettük a remek panorámát a városra és a Näsiselkä tóra.
A pazar kilátásról több szögben képeket is készítettünk 🙂

Az egész napra tervezett vidámparki élményekkel délre végeztünk is (simán elértük volna a meccset).

Előző nap a kolléga javasolt egy gyárépületből kialakított, zegzugos, autentikus, sörfőzdével egybekötött éttermet (Panimoravintola Plevna), ahol egyrészt tradicionális skandináv ételeket szolgálnak fel, másrészt egybe van kötve egy sörfőzdével!
Always local életfilozófiával megáldva, ezt a lehetőséget sem hagyhattuk le a bakancslistáról. Beus húsgolyókat rendelt “svéd” módra, amiről sok szót nem is ejtenénk. Ha jártatok már valaha Ikea-ban, tudjátok milyen. Gyakorlatilag ugyanaz.
Tamás valami tipikus finn egytálételt kért. A neve Plevnan Pyttipannu, ami szabad fordításban a Pannu → Pfanne → serpenyő logikai vonalat követve: Serpenyős Izébigyó Plevna módra.
Szalonna, kolbász, krumpli, hagyma összefőzve (esetleg sütve?) mustáros szószban, tükörtojással a tetején, dupla bock sörrel… Omnomnom…

A téliesített vidámpark jóvoltából, a felszabadult időnket a Lenin múzeum látogatására fordítottuk. Nem szeretnénk különféle politikai vonatkozású, megosztó eszmecserékbe bonyolódni, de a Finnek bírják az öreget, na!

A múzeum jellege egyébként inkább retro vonatkozású, mint politikai. Korabeli berendezett interaktív szobák, ahol felismered a Nagymutternál mai napig használatos eszközöket. 🙂
Akad egy teremnyi régi számítógépes játék (Pl.: Тетрис) és egy régi motort is kiállítottak, amin lehet fotózkodni. Továbbá fényképek, újságcikkek, meghallgatható pár órás, cseppet sem unalmas beszédek lehetőségének tárháza. Egy alkalommal megérte a jelképes beugrót.

Vacsoraidő révén, hazafele beugrottunk a szokásos kis Lidlinkbe némi elemózsiát, és természetesen sört beszerezni. Sokat mentünk ma: kellett a kalória és a védőital (jó magyar módjára a visszaváltott PET palackok árát is beforgattuk a kasszánál :)).

Note: Amit kiemelnénk különbségként az itthoni és külföldi boltok esetén – az árakon felül – hogy míg nálunk a hűtőpult főleg alapanyagokra (szalámi, tejtermékek, húsok) specializálódott, minimális készétel lehetőséggel, addig a finneknél az arány fordított. Némi alapanyag a kb. 80% készételhez viszonyítva. Nekünk ez most kapóra is jött, hiszen az infrastruktúra egy mikrohullámú sütőre korlátozódott.

Este a mikrós kaja, és a még mindig testidegen mosogatási forma után, kiültünk az eleinte -3, majd -10°C-ra temperált teraszra gyönyörködni a kilátásban, így búcsúzva a finnek legnépszerűbb (2010-es adat) városától.

Mutta näköpiirissä

Sajnos ennyi volt a hosszú hétvégét felölelő nyelvészeti kiruccanásunk.

Bátran merjük ajánlani az országot mindenkinek, kedvesek, vidámak és segítőkészek.
Maga Tampere is megér egy pár napos kiruccanást.
Ha időtök / pénztárcátok engedni és szeretnétek kipróbálni egy – Bodri Gyuri után szabadon – “Relli-ből” átnyergelt pilótát, mindenképpen vegyétek fel a bakancslistára.

P.s.: A végére a metál rajongóknak egy kis biztatás miért is kell ide jönni… 😉